Az Ige testé lett és közöttünk élt ” (Jn 1, 14)

Az Advent szó a latin adventus szóból származik és a szó szerinti jelentése Úrjövet. Hármas eljövetel. A múltban már egyszer eljött közénk. A jelenben szüntelenül eljön és el fog jönni Jézus a végső napon

  1. Elmélkedés: Megtestesülés a történelemben.

Szeretteim! Ma született a mi üdvözítőnk, örvendezzünk! Nem szabad szomorkodnunk akkor, amikor az élet születését ünnepeljük; annak az életnek a születését, aki kioltotta belőlünk a haláltól való félelmet, és ígéretével az örök élet örömét oltja belénk” – így kezdi Nagy Szent Leó pápa egyik karácsonyi beszédét, megjelölve a keresztény öröm forrását.

Mindig nagy öröm, ha egy gyermek születik, ha új élet indul el, kibontakozik. A megtestesült Isten Fia maga az Élet, isteni életünk forrása, ajándékozója. Az istenfiúság kegyelmét közli Lelke által: a Benne hívők Isten fogadott gyermekei, az örök élet várományosai. (Róm 8, 12–17)

De Szent János az örömhírbe az üdvösség drámájáról szóló megrendítő üzenetet szövi: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl.” „A világ ő általa lett, mégsem ismerte föl őt a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” A hitetlen világ, a bűn sötétségében élő emberek nem ismerték fel Jézusban az Atya küldöttjét, a megígért és várva várt Messiást. Pedig csak azok számára Üdvösség és Élet, akik hittel befogadják Őt. Akikben titokzatos módon – a kegyelem révén – megszületik a betlehemi Gyermek. „Mindannak, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává (gyermekévé) legyen, – annak, aki hisz Benne.”

Miért lett az Isten emberré?

A Kr. u. 2. század legnagyobb apologétája, hitvédője Szent Ireneusz (Lyon püspöke, † 202) a megváltásról szóló tanításában arra a kérdésre kereste a választ: ,,Miért lett az Isten emberré?

Az egyházatya felelete egyszerű: ,,Azért lett az Isten emberré, hogy mi is megistenüljünk”, pontosabban, hogy az emberiséget Istenhez hasonlóvá tegye. És ez egyáltalán nem túlzás, nem is valótlan magyarázat, hanem elérhető valóság, hisz minden igaz kereszténynek ez a végső célja: Istenhez minél inkább hasonlóvá válni s ezáltal eljutni az ő dicsőséges országába, szemlélni és dicsőíteni őt az örökkévalóságon át.

Ugyanezt fogalmazta meg Szent János evangélista, csakhogy ő Jézusról, mint Isten testté lett Igéjéről beszél. Ő már ,,kezdetben” ott volt, mint örök Fiú, az ,,Istennél”. Benne mondja ki Isten teljes lényegét, általa hívja létre a mindenséget, benne hat át mindent, és általa részesít minden lényt a maga fényében és életében. Az Ige emberré lett, hogy Isten emberszeretete áradjon el bennünk. Valóságos emberi testet, természetet vett föl a názáreti Jézus személyében, hogy embernek lássuk az embert. Ez tulajdonképpen karácsony titka. Ugyanezt a misztériumot költői képekben tárja elénk Damaszkuszi Szent János ( †750), aki lezárja a keleti egyházatyák sorát, a Karácsonyi himnusz című versében:

Csodás Urunk, ki megmentetted népedet 
a tenger lágy hullámait oszlatva szét, 
önként születve Szűztől, járható utat 
készítettél a mennybe nékünk. Áldva légy, 
ki egy vagy az Atyával s emberekkel is!

Megszentelt szűzi méh hordozta az Igét, 
ennek jelképe volt az el nem hamvadó 
csipkebokor. Közénk jött, ember lett az Úr, 
az ujjongásnak méhét megnyitotta már, 
s beteljesült, mit esdekeltek őskorok.

Fénylő csillag hirdette a bölcseknek Őt, 
a szent Igét, ki eljött emberek közé, 
hogy értünk szenvedjen s bűnünket elvegye. 
Szegény barlangban, pólyák közt feküdt, 
s örülni látták Őt, ki Isten s ember is!

Jézus beletestesül ebbe az anyagvilágba, ezzel az emberi testet is felveszi az isteni létbe, ezért fogunk feltámadni testben a végső napon. Így kapcsolódik össze karácsony a húsvéttal. Az egész anyag világ részesülni fog a megváltásban, az isteni dicsőségben a végső napon.

Jézus vállalta az embersorsunkat, mindenben hasonlóvá lett hozzánk a bűnt kivéve, de azt meg magára vette. Olyan Istenünk van, aki ismeri gondjainkat, bajainkat, de az örömeinket. Isten Jézusban szolidaritást vállalt az emberisséggel szeretetből és irgalmasságból. Ő bármikor megszólítható.

A Szűzanyának ebben nagy szerepe volt, hogy a megváltás megvalósuljon. Az Ő igenje kellett ehhez. Joggal nevezi őt Szent II. János Pál pápa a megváltó társának. Mi pedig joggal nevezhetjük őt Istenszülő Szűznek.

Szent József szerepe sem alábecsülendő. Hiszen a megváltó nevelő apjának lenni sem volt mindennapi hivatás. Ő biztosította a megfelelő anyagi hátérett és igazi férfi és apa példakép volt Jézus számára, A Szűzanya számára pedig egy megbízható szerető férj.

Jézus tehát példaadó családi háttérben tudott élni és felnőni. Bár 12 évesen felismeri, hogy ki az igazi atyja, mégis engedelmeskedik a szüleinek, ahogy a mennyei Atyának is. Mindenben az Atya akaratát kereste és ez által valósulhatott, meg ami megváltásunk.

  • Elmélkedés: A megtestesülés a jelenben.

Szent Bernát: „Az Úr három eljöveteléről tudunk. Ez a harmadik fajta eljövetele a másik kettő között van. Az a két megjelenése látható, ez a harmadik azonban nem látható. Első megjelenésében Urunk megjelent a földön és társalgott az emberekkel. A végső megjelenésekor pedig minden ember meglátja az Isten üdvösségét, és feltekintenek arra, akit keresztül szúrtak. A kettő között lévő harmadik fajta megjelenése: titokzatos megjelenés, egyedül csak a választottak tapasztalhatják meg magukban, és üdvözíti is lelküket.

Most amikor a múltbeli eljövetel megünneplésére készülünk, ne felejtsük, el, hogy Jézus mai is eljön közénk és a végső napon ismét visszatér, hogy a történelem elérje, a végső célját, Isten legyen minden mindenben.

A jelenben hogyan jön el Jézus?

Szól hozzánk a Biblián keresztül, Amikor Isten Igéjét olvasom, akkor Jézus tanítani akar, jelen akar lenni az életünkben. De csak akkor jön az életembe, ha befogadom őt az életembe és tanítását megtartom. „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok, és ő én velem” (Jelenések 3.20)

Jézus eljön és megtestesül az Eukarisztiában is. . Az antiochiai Szent Ignác püspök nevezi az eukarisztiát „Isten kenyerének”, mely Jézus Krisztus teste, s Krisztus vére ital, mely azonos a romolhatatlan szeretettel (Róm 7,3). Az Eucharisztia szerinte az Üdvözítő teste, mely bűneinkért szenvedett

Az eukarisztikus áldozatban Jézus itt van közöttünk, mégpedig minden nap a világ végezetéig! Isten jelenlétére, magtapasztalására mindig is igény volt. Az ószövetségi vándorló nép, egy tárgy jelenlétében érzete Isten közelségét, a frigyládában. Az egyiptomi kivonuláskor a nép ajkáról előtör a felkiáltás „Hol van még egy olyan nép, amelyhez oly közel volnának istenei, mint hozzánk a mi Istenünk!” Volt egy kincsük, a frigyláda. Ha velük volt győztek Jerikó falainál, a filiszteusok ellen. Ha eltűnt a frigyláda, kétségbe estek, mintha Isten elhagyta volna őket. Ők a frigyládát díszítették, és különös vallási tiszteletben is részesítették.

Hát akkor mi – az újszövetség népe, akik Krisztus testének tagjai  vagyunk – még inkább elmondhatjuk, hogy „hol van még egy olyan nép, akihez istenei oly közel volnának, mint hozzánk a mi Istenünk” Természetesen nem máshol, mint Jézus Krisztusban, aki az Oltáriszentség által élő, eleven, köztünk állandóan jelenlévő személyes valóság, és nem csak egy tárgyi emlék, mint a frigyláda.

Szent Jusztinus: „Ezt a táplálékot mi eukarisztiának nevezzük, senki kívülálló nem részesedhet belőle, csak aki igaznak fogadja el a tőlünk kapott tanítást, és lemondott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdőjében, és úgy él, ahogyan azt Krisztus meghagyta. Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk, az Isten Igéje által a mi üdvösségünkért felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, amivel vérünk és testünk az átváltozás értelmében táplálkozik, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez.”

Jézus megígérte, hogy mindennap velünk marad a világ végezetéig. Minden szentmise ezért karácsony, mert Jézus a kenyér és bor színe alatt titokzatos módon, eljön közénk. Ismét beletestesül az anyagba, csak most rejtett módon, de a hit szemével mégis látható valóság lesz. 

 Szent Ireneusz hangsúlyozza: „az Eucharisztia a teremtés gyümölcse, az isteni jóság adománya. Krisztus maga is ez volt: „áldás és kegyelem”. 

Jézus a megváltó művét rajtunk keresztül akarja folytatni, ezért válik lelkünk eledelévé, hogy mi egyre inkább krisztusivá váljunk. Hinni azt, hogy Isten megtestesült a Názáreti Jézusban, a keresztény hit páratlan jele. Szent János ezt mondja: „Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van”(1Jn 4,2). Az Oltáriszentségben, a bor és a víz átváltoztatással Krisztus testévé és vérévé lesz, Krisztus önmaga is jelenvalóvá válik. Részesülni az Eucharisztiában fenséges kiváltság, a keresztség gyümölcse, az Egyház ajándéka. Igazán csodálatos kegyelem; Isten szeretetének és irgalmának túláradó kegyelme/áldása. Assisi Szent Ferenc ezt mondta az Oltáriszentségről: „Mily csodálatos fenség! Mily fantasztikus leereszkedés! Ó fenséges alázat! Világmindenség Ura, jelenlévő Isten és Istennek Fia a kenyér színében, aki megalázta Önmagát a mi üdvösségünkért!”

Szent Cyprianus arra hívja fel a figyelmünket, hogy amikor a Mi Atyánkban a mindennapi kenyérért imádkozunk, akkor azt is kérjük, hogy mindennap legyen lehetőségünk szentáldozást végezni és azért is könyörgünk, hogy a Mennyei Atya óvjon meg bennünket a súlyos bűnöktől és soha ne legyünk méltatlanok Jézus Szent Testét és Vérét magunkhoz venni. Az Oltáriszentség a földi létezésünkhöz is nélkülözhetetlen és segít minket az örök életre, a mennyei lakomára eljutni.

XVI. Benedek pápa a szentmiséről azt tanítja, hogy abban maga a feltámadt és megdicsőült Jézus Krisztus van jelen. A Legméltóságosabb Oltáriszentségben Jézus az Isten képére teremtett emberrel találkozik (Ter 1, 27), s a Legszentebb Oltáriszentség az igazságra és a bűntől való megszabadulásra éhező ember tápláléka (Jn 8, 36). Az Eucharisztia az Egyház létfontosságú központja. Isten ajándékozó jóságának megnyilvánulása, amikor Jézus a Szent Kenyérben, az Oltáriszentségben önmagát adja nekünk. (ahogy több, mint 200 évvel ezelőtt is ugyanezt tette) Az Oltáriszentség hozzájárul ahhoz, hogy eltűnjenek azok a falak, melyek Jézus és miközöttünk vannak és azok is, melyek az embereket egymástól választják el.

Isten Fia emberré lett, hogy választ adjon az ember legmélyebb kérdéseire, hogy “jóllakassa” az ember Végtelen Szeretet- és Igazságéhségét. – E titok végső beteljesülése, hogy Jézus a testi táplálék színében maradt itt. Ezzel jelzi, hogy önmagával akarja csillapítani Istenre való éhségünket.
– Jézus Isten létére kiüresítette magát és emberré testesült, hogy eggyé váljék minden emberrel. E titok folytatása, hogy földi élete után is megtalálja a módot arra, hogy köztünk maradjon: Isten létére kenyérré és borrá testesül minden misében, hogy eggyé válhasson minden kor minden Istenre éhező emberével.