A Katolikus Karitász Története

A Katolikus Karitász a Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete. Magyarországon több mint 800 plébánián, közel 9000 állandó önkéntes szolgálja a rászorulókat, a szükséget szenvedőket és építi Isten országát. A karitász kialakulását először Prohászka Ottokár sürgette a XX. század elején. 1914-ben megis alakult Rott Nándor, későbbi veszprémi püspökvezetésével. Az I világháborún után Csernoch János biboros, majd Mészáros János, érsek kezdeményezései után, 1924-ben az amszterdami Eucharisztikus Világkongresszus keretein belül megrendezik az első nemzetközi karitász konferenciát. Még ebben az évben 9 európai ország katolikus vezetése -köztük hazánké is — elhatározta egy nemzetközi karitász szervezet létrehozását, amely 1928-ban alakult meg Caritas Catholica néven. 1931-ben Serédi Jusztinán , Magyarország biboros primása a karitász érseki bizosának nevezte ki Mihalovcs Zsigmondot. aki azonnal megalakította Budapesten minden egyházközségben a karitász szerveztet, és a Szent Erzsébet Karitász Központot. 1931 végére országos szervezetté válik. Majd a kommunista diktatúra MEGSZÜNTETTE a szervezet működését. A rendszerváltás után a püspöki kar az akkor Münchenben élő, és a Caritas Internatinalis-ban is tevékenykedő Frank Miklós atyát bízta meg a karíitász újjászervezésével, aki a plébániai csoportokra épülő karitász felállítását szorgalmazta. A Magyar Karitászt 1991-ben a Fővárosi Bíróság egyházjogi személyként bejegyezte. A Katolikus Karitász munkáját segíti a szervezet alapítványa a Karitászt Támogató Alapítvány. 2008-tól Écsy Gábor atya látja el a szervezet igazgatói feladatát.