„Uram kihez mennénk? Az örökélet Igéi Tenálad vannak.” (Jn 6.68)
- Elmélkedés
A lelki gyakorlat mottója, vezérfonala János evangéliumából való rész. Jézus elmondja a nagy Eukarisztikus beszédét, melyben az Eukarisztiát az örök élet kenyerének mondja. Ennek végén többen megdöbbenek, és azt kérdezik Jézustól: „kemény beszéd ki hallgatja?” Ezután többen el is mennek Jézustól. Ekkor kérdezi meg az Úr az apostoloktól, hogy ti is el akartok hagyni? Péter apostol a 12 nevében válaszol: „Uram kihez mennénk? Az örökélet Igéi Tenálad vannak.” Majd így folytatja Péter: „Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten szentje.”
János evangéliuma nem beszéli el az Eukarisztia alapítását, az utolsó vacsorán történtekek, mint a másik három evangélium plusz Pál apostol. Ellenben a lábmosás szertartását igen, és ezt a szép beszédét Jézusnak az Oltáriszentségről. Az egész hatodik fejezet János evangéliumában a kenyérről szól. Az első részében a csodálatos kenyérszaporításról olvasunk, ami már előre mutat az Eukarisztiára. a fejezet második részében pedig elhangzik ez a szép beszéd az Oltáriszentségről.
Ebben az evangéliumi részben Jézus tanítást ad a földi, de leginkább a mennyei kenyér fontosságáról. A Miatyánkban is tanítja: „Mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma!”
Az Eukarisztia mellett táplálék számunkra Isten Igéje az evangéliumok, a Biblia tanítása. Ezért mondja Péter: Tenálad vannak az örökélet Igéi. Jézus kinyilatkoztatása, egész élete az ember számára erőforrás, táplálék, melynek megtartása által jutunk el az örök életre.
A Katolikus Egyház katekézise tanítja, hogy az ember célja megismerje Istent, szeresse és nyerje az üdvösséget. Isten minden embert el akar vezetni az örök életre. Péter hitvallása egyértelművé teszi, hogy Jézus Krisztus megváltó műve által van lehetőségünk eljutni az örökéletre és a feltámadásra: „Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözölhetnének.” (ApCsel 4,12)
Az Egyház folytatja Krisztus művét és örök élet Igéit, Krisztust hirdeti, hogy minél több emberhez eljusson az örömhír. Jézus második eljöveteléig ez lesz a feladatunk. Mert az emberek ma is szomjazzák az igazságot csak kellenek a hiteles emberek(pápa, püspökök, papok, diakónusok, világi krisztus hívők), akik kielégítik az emberek lelki éhségét. ha nem tesszük meg akkor mások fogják ezt meg tenni, lásd a ami modern szektákat, vallási irányzatokat, ahol sok részigazság van de nem a teljes igazság.
De felmerül a kérdés, hogy mi van azokkal, akik önhibájukon kívül nem ismerik meg Krisztust? Ők is üdvözülhetnek, ha követik a lelkiismeretük szavát és szeretetben élnek.
Az üdvösség nem automatikus, a megismert isteni igazságot tettekre kell váltani. Nekünk hívő keresztényeknek nagyobb a felelősségünk, mert az igazság birtokában vagyunk. Jézus mondja is, hogy aki többet kapott attól többet is fognak számon kérni.
Az örökéletet el lehet tékozolni, mert mi emberek felelősek vagyunk a döntéseinkért, az úr szabadságot adott nekünk. A kegyelemmel együtt kell munkálkodni, aki elkárhozik, az saját magának köszönheti majd, hiszen Jézus a földi életünk utolsó pillanatáig esély ad a bűnösnek a megtérésre, lásd jobb lator.
- Elmélkedés
A mai világban kialakult egy olyan nézet, hogy mivel sok vallás van, sok út vezet Istenhez. Ez annyiban igaz, hogy minden vallás valamilyen istenséget képvisel, ám egyáltalán nem mindegy, hogy milyen Isten képünk van. Az emberi értelem vallás nélkül is eljuthat az Isten létezéséhez, ha rácsodálkozik a teremtett világ törvényszerűségeire, és törvényeire. De ennél tovább már nem juthat. Ezért az Úr jön el az emberiséghez és kinyilatkoztatja magát.
Igen az örök élet Igéi Krisztusnál vannak, és ő ezt nyilatkoztatja ki saját szavával, életével. Egyedül Krisztus halt meg az emberiségéért. Sok vallás sok részigazságot mondd el Istenről, de a teljes igazsákot csak Krisztus nyilatkoztatta ki, például, hogy az Isten Szentháromság egy Isten. Egyedül ő halt meg és támadt föl értünk, minden emberért.
Kihez mennénk, teszi föl a kérdést Péter. Jézus erre egy másik helyen már válaszolt: „gyertek hozzám mindannyian, aki fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket.”
Milyen módon tudunk Jézushoz menni? Például ha az igével bensőséges kapcsolatba kerülök. Gyakran forgatom a szentírást, elgondolkodom rajta. Amikor a szentmisében az evangélium felolvasása előtt kis keresztet rajzolunk a homlokunkra, ajkunkra és a szívünkre, akkor szeretnénk kifejezni ezt a szoros kapcsolatot Isten Igéjével. A homlokra rajzolt kereszt arra emlékeztet, hogy a hallott evangéliumi szakaszt be kell fogadni az elménkbe. Én például sok szentírási mondatot tudok fejből. Volt olyan szent, aki kívülről meg tanulta valamelyik evangéliumot. Az első lépés befogadni Jézust az ő tanítását az elménkbe.
A következő lépés a szánkkal való megvallás, ezt jelzi a kis kereszt rajzolása az ajkunkra. „Hirdesd az Igét állj elő vele akár alkalmas akár alkalmatlan.” (2. Tim 4.8) Mert a hit hallásból ered tanítja Pál apostol. Az igehirdetés nemcsak a pap feladata, hanem minden keresztény emberé.
A harmadik lépés az Isten Igéjével való találkozásban, a szívbe való befogadás, ezt jelzi, hogy a szívünkre kis keresztet rajzolunk. nemcsak a szánkkal kel Jézus megvallanunk, hanem az életünkkel, hogy lássák, azt, hogy mi tényleg találkoztunk Jézussal. Ezt nevezik személyes Isten kapcsolatnak, amikor a lényünk mélyén a bensőnkben találkozzunk Istennel. Szent Ágoston írja a vallomások című könyvében, hogy: „Íme belül voltál és én pedig kívül kerestelek.” Ennek pedig az az oka, hogy mi emberek Isten teremtményei, képmásai vagyunk. igaz, hogy az áteredő bűnnel ez sérült, eltorzult, de nem tűnt el teljesen. Egy nem keresztény, vagy más vallású emberben is fölfedezhetőek Isten vonásai. Mibennünk pedig a kereszteléskor tündöklik ez az Isten képmásúság a maga teljességében, amíg a bűnnel be nem szennyezzük újra.
De lehet találkozni Jézussal a szentségekben is, különösen az Eukarisztiában, ahol valóságosan jelen van. A szentmise értéke ezért felbecsülhetetlen, és fontos a jelenlét. A tv-és, rádiós, internetes közvetítés azok számára értékes, akik fizikálisan nem tudnak a szentmisén részt venni, de az számukra sem lesz érvényes szentmise.
A szentmisén való részvéttel ezért a szentáldozással lesz teljessé. Ez egy valós találkozás a szentségi Jézussal. Az ebből fakadó kegyelmi hatásoknak pedig a mindennapokban kell gyümölcsöt hozni. Viszont áldozáskor olyan kegyelmi állapotban kell lenni, hogy ne szentségtörő módon vegyem magamhoz, az Úr Jézust. Ha halálos bűnöm van, előbb gyónjam meg, ha bocsánatos bűn, akkor pedig a bűnbánatban kell megtisztulni és utána áldozni.
- Elmélkedés
Hol tudunk még Jézussal találkozni? A csendben. Isten ugyanis a nagy dolgokat csendben vitte végbe. gondoljunk a születés körülményeire, egy egyszerű barlangistállóban, Jeruzsálemtől 2-3 km-re. Egy csendes éjszaka születik meg a világ üdvözítője, csak a pásztorok és a napkeleti bölcsek vannak jelen a születésnél. Aztán a föltámadás is ilyen csendben történik vasárnap hajnalban, itt még szemtanúk sincsenek, mert olyan esemény ment végbe, amit ember nem bírt volna végig nézni. Csak a föltámadás után találkoznak a tanítványok Jézussal.
De mit jelent a csönd? Nem pusztán külső elcsendesedést jelent, vagyis, hogy a külső zajokat kizárom, hanem belső elcsendesedést, amikor önmagra és a bennem élő Istenre figyelek. Robert Sarah bíboros a következőt mondja: „A csönd által visszatérünk égi eredetünkhöz, ahol nincs más, csak nyugalom, békesség, pihenés, szemlélődés és Isten ragyogó arcának csöndes imádása.” „A csönd fontosabb minden emberi műnél, mert kifejezi Istent.” A első emberpár a bűn elkövetése előtt az éden kertjében élvezte ezt a csendet, az Isten közelségét, ezért élhetett a paradicsom állapotában. A bűn elkövetése után azonban fölborult ez az állapot. Ezért van az, hogy sokszor zavar minket a csend, és mindig valami zaj forrást keresünk. Lásd futás vagy séta közben fülhallgatón zenehallgatás, vagy háttérként megy a tv szobában. Félünk a csendtől, mert a lelkünk mélyén lévő csupasz valóságokkal szembesít. Még mi hívők is sokszor zavarba jövünk a csendtől. Pedig milyen fontos lenne, hogy már a szentmisére is úgy készüljünk, hogy korábban érkezzünk egy picit és tudjunk elcsendesedni és készülni a misére. És nem beszélgetünk a mellettünk ülővel. A szentségimádásban is a csend a lényeg, mert figyelünk a Mesterre: Én nézem őt, ő néz engem. A szentáldozás után is ezért fontos a csend, hogy Jézussal tudjak beszélni.
Az Oltáriszentség imádása olyan pillanat, amikor a belső csönd minősége lehetővé teszi, hogy egy kicsit belépjünk Isten csöndjébe. A szentségimádás egy kis csepp az örökkévalóságból. Hiszen a föltámadt Úr jézust imádjuk az Oltáriszentségben.
„Isten határtalan gyöngédséggel beszél gyermekeihez, és ami mondanivalója van nekik, azt gyakran szavak nélkül közli.” Vallja Robert Sarah. Ezért fontos a lélek belső csendje.
Mária szerepébe kell helyezkednünk, aki oda ült Jézus elé, mikor az a házában volt és hallgatta a tanítását. Teréz anya, aki lányaival egész nap az utcákat járta és tevékeny szeretet szentjeként ismert, minden hajnalban 1 órás szentségimádással kezdte a napot, majd szentmise és csak utána ment az utcára a beteg és haldokló emberek közé. Azt mondta, ha nem lettek volna azok a reggeli szentségimádások, szentmisék, nem bírta volna sokáig csinálni a betegek, haldoklok ápolását.
A nemrég véget ért karantén jó lehetőség volt a csend gyakorlására, főleg ha egyedül élek, de családosok is belekóstolhattak a csend légkörébe. Volt lehetőségünk egy kicsit megállni.
Otthon a szoba csendjében is találkozhatunk az Istennel, csak zárjam ki a zavaró tényezőket. Hiszen ahogy Pál apostol mondja: Benne élünk mozgunk. Isten mindenhol megtalálható csak nyitott szív kell, hisz Ő egy igazi Atya, aki gondoskodik gyermekeiről. Isten ugyanakkor diszkrét barát, aki megosztani jön örömét, bánatát és könnyeit, semmit sem várva viszonzásul. Hinni kell ebben a barátságban.
XVI Benedek a következőt írja a Deus caritas est kezdetű enciklikájában: „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad.”
Ez a személy pedig a Názáreti Jézus Krisztus a világ egyetlen üdvözítője, aki értünk halt meg szeretetből, hogy nekünk örök életünk legyen: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta odaérte, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3.16)
- Elmélkedés
Eddig arról elmélkedtünk, hogy hogyan lehet Jézushoz menni, most elmélkedjünk a mottónk második részére, ahol az örök életről van szó. Péter apostol azt kérdezi, hogy kihez menjünk? Hiszen az örök élet Igéi Jézusnál vannak. Miért ad örök életet Isten Igéje? Mert az Ige egy személy a Názáreti Jézus Krisztus az Isten Fia, a Messiás. Ő az, aki meghalt és feltámadt és ezzel örök életet ad nekünk, amit az áteredő bűnnel veszítettünk el. Jézus mondja is magáról: „Én vagyok az út az igazság és az élet.” Az út, amely nem más, mint az üdvösség útja, amely út elvezet az Atyához. De ő az igazság az életről, és Istenről, és emberről. Már nem kell más vallásban, filozófiában keresni az élet értelmét, mert azt Krisztusban találjuk meg, aki kinyilatkoztatta nekünk az Atyát. Ő az élet is, akiben igazán kitud a földi életünk bontakozni a maga teljességében. De ö az, akiben elnyerjük az örök életet és, aki feltámaszt minket a végső napon.
Mindannyiunk végső hivatása, hogy Istennel legyünk az örökéletben, és élvezhessük vég nélkül az ő szeretetét. Mert mi értelme lenne az egész földi életünknek, ha a végén nincs beteljesülés, nincs célba érkezés. Gondoljunk bele, hogy egy futó azért edz, hogy minél jobb eredményt érjen el, ha nincs ez acél, akkor minek fut. A földi életünkben is fogalmazunk meg kisebb célokat, amit szeretnénk elérni. De az egésznek csak akkor van ételme, ha van egy végső nagy cél.
Az élet igazságtalan lenne, ha valaki 30 éves korában hal meg, míg más 90 éves koráig él, és a halál után nem lenne semmi. De mivel hitünk szerint van örök élet, így már nem igazságtalan, mert legyünk akárhány évesek a végén ugyanazt az örökké tartó életet kapjuk.
Mivel mi emberek Isten képmásai vagyunk, magunkban hordozzunk az isteni részt, a lelket, ami halhatatlan a keresztség révén. A lelkünk, a személyiségünk, ami meghatároz minket és emberré tesz, nem szűnik meg, mert nem az embertől, szüleinktől van, hanem Istentől kaptuk a fogantatáskor. Ebből fakad az ember személyi méltósága, és védelem illeti meg a fogantatástól a természetes halálig. A Ne ölj! Parancsa védi tehát az emberi életet, mert az Istentől van és ő az életünk Ura csak ő veheti el akkor, amikor ő jónak tarja.
Az emberi élet tisztelet tehát abból származik, hogy végtelenül értékesek vagyunk, Isten szeretetből teremtett, és azt akarja, hogy a szeretetét ne csak pár évtizedig élvezzük, hanem egy örökké. Fontos ezért erről a végső célunkról, elmélkedni és gyakran figyelmeztetni magunkat, mert az üdvösség nem automatikus. Nekünk a jócselekedetekben, a szeretetben gyümölcsöt kell hozni, hogy az egyéni ítéleten jól vizsgázzunk és belépjünk Isten örök hajlékába.
A tét tehát nagy, mert az örökélet vagy örök kárhozat a tét. Isten minden ember üdvösségét akarja, de a döntést a mi kezünkbe helyezte az Úr. A kárhozat létezik, mert Jézus tanítja, hogy Isten nem csak irgalmas, hanem igazságos is, életünkkel el kell számolni, döntéseinkért felelősséget kell vállalni. Bár senkiről nem mondta ki az Egyház elkárhozott. A földi életében irgalmasságát mutatja, meg hogy megbánjuk bűneinket és elnyerjük az örök életet. A földi életünk után már nincs lehetőségünk megtérni. A célunk, hogy egyenesen a mennyországba jussunk, ha ez nem is sikerül, akkor a tisztulás állapotán keresztül tudjuk ezt elérni. Ezért fontos az elhunytjainkért imádkozik, akiről még nem vagyunk meggyőződve, hogy üdvözültek, hogy mi előbb oda jussanak, az a teljes búcsú lehetősége. A szentek közbenjárás pedig mi kérhetjük bátran, hogy elérjük a végső célunkat, az örök életet.
Mert kihez mennénk? Az örök élet Igéi nálad vannak. Amen.